Ne légy tehetetlen, legyél te is MacGyver!
Gondoltam, milyen jó lenne megnézni újból ezt a sorozatot, hiszen már azt sem tudom, miről szól.
Erre kiderült, hogy minden hétköznap megy valamelyik adón mostanság...az utolsó 30 rész van hátra a teljes 136-ból...
Szóval ez a MacGyver fogja a helyben fellelhető szerszámokat, anyagokat, csivirt-csavart és hipp-hopp összedobja a megmenekülése eszközeit. Nagyon leleményes, furfangos, ötletes, és találékony.
Egyszerűen bármilyen pácba kerül, módszeresen azon dolgozik hogy kikerüljön belőle. Nem tétlenkedik egy percig se. Jár az esze! Nem ítélkezik, meg nem kritizál, és nem is bosszankodik, hogy a fenébe, milyen görbe ez a vasbot, vagy miét rozsdás az a csavar. Nem ér rá! Ugyanis úgy alkot, hogy közben az életéért küzd!
Hatékonyan, gyakorlatiasan valósítja meg a célját.
-Peeersze, mondhatná az ember, - mert a moziban minden a keze ügyében van. Így tök egyszerű...
Csakhogy ezzel a MacGyver elmélettel valami gyökeresen újat tanulhatunk.
Vajon hány új készséget kéne megtanulnunk, ha olyanok lennénk mint ő?
Ott van például az anyag ismeret. A jó minőségi anyag kiválasztásával kezdődik minden. Aztán a megfelelő technikák elsajátítása, és a jó szerszámok helyes alkalmazása. Ájjáj, több mindenre épül a kreativitás.
Na és az ihlet...ha az nincs. És az érzék?
Máris túlgondolkodtuk az egészet, és nem menekültünk meg...a gondolataink börtönéből.
A kreativitás, akár még abban is segíthet, hogy megtanulsz koncentrálni. Ha belemélyedsz valamibe, akkor nem érsz rá gondolkodni, csak alkotni. Segít lecsendesíteni az elmédet.
Persze, ha totál ideg vagy amiatt, hogy az előre elvárt kocka alakot teljesítsd, miközben abból láthatólag egy gömb fog kikerekedni, akkor ne csodálkozz, hogy a kockából egyszerűen nem lesz gömb.
Ez rugalmas feladat és folyamat, amit nem tudsz megerőszakolni, és pontosan eltervezni. Na itt tanulhatsz türelmet.
Szedtél már ripityomra valamit, amit előzőleg gyönyörűen megcsináltál?
Sajnálat nélkül? :D
Amikor csinálok valamit akkor a tanulást tartom a legfontosabbnak, és ezért nem sajnálok semmit.
Vajon az életünk egyéb más területén mennyiben segítene mindez minket?
Milyen szemléletű emberekké válnánk, ha így állnánk mindenhez?
Hát volt olyan, hogy belekezdtem valamibe, és azt sem tudtam, hogy majd eszik e vagy isszák... blehhh.
Ott nyűglődtem, átkoztam az egészet, hogy egyáltalán belekezdtem. Aztán felakasztottam a félkész borzadmány csokromat a kilincsre, és ott állt két hónapig. Minden nap ránéztem...blehhh.
Aztán egyszer csak a kezembe vettem...ide egy rózsa, oda egy kála, amoda egy kis zöld, és rácsodálkoztam, hogy olyan szépet alkottam, mint még soha. Nekem legalább is nagyon tetszik.
Még nem mutatom meg... nem merem...egyenlőre megtartom magamnak...
Jól esett írni!
Hepi Valentin!
Holnap jövök egy kis meglepivel, ahogy ígértem.
xoxo Lolli
thesweetestoccasion.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése